K'elme

Talán nem! Talán valóban nem változhat ennyit az ember. Igazad lehet Carmen. Tudnotok kell, hogy Carmen egy régi kedved ismerősöm, nagyszerű barátom. Kolleganőm volt, nagyon rég. A minap azt mondta nekem, hogy csalódott az e helyt ismerté vált írásaimban. Mert a régi írásaimtól e remekek, igen csak, hát hogy is mondjam, másabbak, na. Igen igaz, de. Csak belekóstoltam egy más stílusba is itt, és tetszik. Na meg amit nem szabad elfelejteni kedves Carmen, Te egy régi Cserkészre emlékszel, egy fiatal szárnyát bontogató, a tojáshelyt a seggéről, nagy gonddal kapargató, romantikus ifjú lovagra. Ez így szép, de az óta eltelt rengeteg idő, és ez az eltelt idő nem olyan simogatós szeretgető, óvatos védőburokkal körülvevő idő volt. Nekem nem kedveskedett sok jóval. A sors ajándékait persze megkaptam s el is fogadtam, meg is becsültem, és becsülöm ma is. De nehéz idők voltak, s ezek az idők mély barázdákat szántottak lelkembe, kitépve onnan a romantikát, és az emberekbe vetett naiv bizalmat és szeretetet gyökerestül. Már csak kevesekben bízok. Már csak keveseket szeretek. Már nem félek! Tavaly lélekben már elvesztettem mindent, de próbáltam vidám maradni, és ha valamit el kell ismerj az-az, hogy a humorom megmaradt, sőt!Muszáj azt is megemlíteni e helyt, hogy amikor Carmen, nap mint nap látott, még az angyalokat sem ismertem. Na Ők! Ők formáltak rengeteget rajtam. Mióta velük dolgozom a gondok szinte megszűntek, nincs problémám, minden megy a maga útján. De most nem Carmen a Te kedvedért nem lesz ma Angyalos sztori. Lesz inkább egy vers a régiekből.

Jó barátomnak Carmennek!