Nos nem, nem hagytam fel az írással. Csak éppen rengeteg dolgom akadt az Angyalokkal. Ezen dolgokról, ugyebár nem beszélhetek, köt a titoktartási nyilatkozatom. Viszont minap eszembe jutott egy régi esetünk. Aznap korán reggel érkeztem az irodámba, meglepetésemre az Angyalok már bent voltak.
-Jó reggelt Angyalok!
-Jó reggelt Cserkész !
Hangzott el az udvarias ám kissé rideg köszönés. Nem igazán értettem a szitut, éreztem az Angyalok ismét fel lettek dühítve. Miután Natalietől megkaptam szokásos reggeli kávémat, vártam, hogy elmeséljék mi történt, de mindenki szótlanul végezte a dolgát, hát nem is erőltettem semmit. Majd elmondják, ha valami bajuk van. Dél körül aztán kiborult, aminek ki kell borulnia az a bizonyos bádog edény. Alex mesélte el mi történt velük.
Reggel beültek a sárga Porsche cabrioba, és elindultak az iroda felé, nem mondhatom meg hol laknak, de azt tudni kell, hogy az M1-en kellet jönniük. Nem is volt semmi baj egész addig, míg egy bolond menet közben 130 km/h sebességnél beléjük nem koccant hátulról. Na ez az a momentum, ami az Angyalokat kihozza a sodrókból (na meg ha a húsvéti csoki tojás bevonó masszából készül csoki helyett). Tehát Dylannak sem kellett több, kistáskájából előhúzta AK 7,62-es Kalasnyikov géppisztolyát, és tűz, már lőtt is. Hiszen megkarcolták a Porschet, Alex és Natalie dühe átragadt Dylanra aki egyre csak tüzelt, addig, amíg ki nem fogyott az összes tár, ami az Angyaloknál volt.
Ezután, az eset után, megkértem az Angyalokat, hogy ne engedjék ennyire szabadon az indulataikat, és egy kicsit figyeljenek jobban, mert ha egy pénzszállító autóra lövöldöznek a sztrádán annak országos visszhangja lesz. A rendőrök meg ártatlan fiukat tartoztatnak le.
