Az egyik Angyal rendelkezett egy tengeri malac élete felett. Tudom megrökönyödést, válthat ki ez a rendelkezett szó, de ha egyszer így volt. Nem csupán nevelte kismalac kora óta, nem, nem egyszerűen etette és almozta. Hanem naponta éreztette, hogy Ö rendelkezik minden perce felett, ha úgy tartja kedve ketrecbe zárja, ha úgy kiengedi onnan, ha akarta üvegfal mögé akváriumba tette, ha éppen olyanja volt szabadon hagyta mozogni, de akkor is minden lépését árgus szemekkel figyelte, így az a szabadság sem volt épp szabadságnak mondható. Persze a kis tengeri malac minden adandó alkalmat megpróbált kihasználni a szökésre, de hiába. Az Angyal mindig utolérte. Kérdezheted most miért is írok erről a szomorú, de igazából hétköznapi történetről.

Hát azért mert nemrég Valami szörnyű történt. Munkahelyünk előtt megállt az említett Angyalunk sárga Porsche-ja, Angyal kiszállt de a megszokott bájos jókedv helyet, mely Öt jellemezte, nagyon szomorú volt. Ez az a momentum, ami az Angyalokat igen veszélyesé teszi (na meg ha a boltban sokat kell egy kiwiért sorban állni). Szóval a veszedelem fellegeivel tipegett az irodába be, és megtörtént, ami nem történhet meg az Angyal elérzékenyült, és így elérzékenyülve, mesélte el, hogy kedvenc kis tengeri malaca elpusztult a hétvégén.  Az angyalok együttérzéssel álltak társuk mellé, és próbálták feletetni vele bánatát. De én tudtam a háttérben valami gyanús, véres és irtózatos esemény rejlik.

Az Angyal megette! Igen jól olvastad, Megette! Reggeliét és csak utána vette észre kis kedvence halálát. Szomorú de így történt, hát így kellet megírnom.

Ezután az eset után, cégünk milliókat költött árva tengerimalacok és deguk azaz csillei mókusok, istápolására.

 

 

 

És egy vers is annak ki elmélkedni kíván.

 

 

Belealszom

 

Búcsúzol, búcsúzok, talán

Valóban ez az a nap

Csak még nem mertem felébredni rá.

A szívem, tudom, szétszakad majd

 

 

Felkészültünk! Már amennyire fel lehet.